Caut un etnic maghiar care cunoaşte româna!

Da, am citit în „Pe surse” un articol interesant din punctul meu de vedere şi cred că la fel de interesant şi pentru alţii. Din păcate am înţeles numai introducerea, restul fiind o traducere imposibilă din maghiară, care sună cam aşa… În anii ’90, Laszlo Tokes a fost un erou, un simbol al libertăţii, meritele durată de căderea regimului lui Ceauşescu în ziua de azi nimeni nu se dispute. Reformat suflet Estonia, Parlamentul European, unul dintre actual vice-presedinte de ore umane de model a fost păstrată, dar, ca atât de multe lucruri, în care se consideră că, în imaginea lui este distorsionată în trecut de două decenii.
„Traducerea” continuă în acelaşi stil inconfundabil, Google Translate, imposibil de înţeles.
Acesta este motivul pentru care m-am gândit să preiau textul original şi să încerc să găsesc un traducător serios. E cineva care are pe cineva…?

Egy családját és beosztottjait rendszeresen megalázó vezető. Egy csalfa férj, aki felesége és gyermekei életét is alárendeli saját politikai karrierjének. Egyházi vezető és politikus, aki finoman szólva is nagyvonalúan bánik a közpénzekkel. Ilyen kép rajzolódik ki abból a botránygyanús dokumentumkötetből, amelynek főszereplője: Tőkés László.

A ’90-es években Tőkés László hős volt, szimbóluma a szabadságnak, elévülhetetlen érdemeit a Ceauşescu-rendszer bukásában a mai napig senki nem vitatja. A református lelkészt, az Európai Parlament egyik jelenlegi alelnökét az emberi tartás példaképének tartottuk, de mint oly sok minden, amiben akkor még hittünk, a róla kialakult kép is eltorzult az elmúlt bő két évtized alatt. Az 1990-ben Nobel-békedíjra jelölt Tőkés, aki egykor a határon túli magyarság jelképeként a nemzeti összetartozást testesítette meg, mára a megosztó, széthúzó, vádaskodó politikus mintapéldánya lett. Hogy miként siklott ki a diadalmasan induló karrier, arra is választ kapunk Andrassew Iván jövő héten megjelenő dokumentumkötetéből; a nyilvánosan hozzáférhető iratok puszta összefűzése is elegendő a leleplezéshez.

A könyv jelentős része Tőkés válásának megdöbbentő képét tárja elénk. A magyar és román sajtóban ízekre szedett történetből a lelkész-politikus egy egészen új arcát ismerhettük meg. Az egykori feleség, Joó Edith levelei leleplezik a feddhetetlennek tűnő református lelkész igazi énjét, és éppen ott látjuk erkölcsileg elbukni, ahol az egy egyházi tisztviselő esetében megbocsáthatatlan. Dermesztő epizódok tucatjai sorjáznak. „Két esetben történt meg, hogy Pestről hazafelé utazva cigarettázott, és én megkértem ne tegye, mert terhesen hányingerem volt a füsttől. Megállította a kocsit, felszólított, hogy szálljak ki, menjek autóstoppal, mert ez a KERK (a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, amelynek Tőkés püspöke volt) szolgálati autója, ahol nem én parancsolok” – emlékszik vissza egy levélben az asszony. Gondolhatnánk persze, hogy a feleség alaptalan vádaskodásai ezek, de az igazán elképesztőek mégis sokkal inkább a lelkész válaszlevelei, vagy a családjához írott utasításai. Tőkés a családján belül meg sem próbálja tagadni például a hűtlenségét.

A feleség keményen szegezi neki a vádat: „a veled való házasság örökös veszélyt jelentett megfertőződnöm valamilyen nemi betegséggel”. A reakció: „a »paráznaság« nem csak szexuális fogalom (a). Ilyen értelemben Ő volt igazából »parázna« (b). Féltékenységei és vádaskodásai őrületesek voltak”. Nem tévedés: a levelet a lelkész Joó Edithnek írta, de egyes szám harmadik személyben beszél róla. Az írást egyúttal a gyerekeiknek is elküldte, és szokásához híven magának is megtartott belőle egy példányt. Joó Edith szorult helyzetében tavaly a nagyváradi Református Esperesi Hivatalba is segítségkérő levelet küldött. Ebben így írt: „…a gyermekek szeretetével visszaélve Apjuk politikai hatalmát-tekintélyét is felhasználva az anyagiak terén zsarolja őket. Havonta nyújtott anyagi segítségét az általa szabott feltételekhez köti, azzal zsarolva a gyermekeket, hogy bármikor megvonhatja tőlük támogatását, ezzel egzisztenciális bizonytalanságot váltva ki bennük.” Ide tartozik a volt feleség állítása, miszerint Tőkés közölte: nem hajlandó a fia rezsiköltségét és élelmiszerpénzét biztosítani, így kényszerítve a fiát arra, hogy költözzön vissza a nagyváradi parókiára. Az állításokra Tőkés legtöbbször úgy reagál, hogy volt feleségét valamely „sötét erők” kiszolgálójának állítja be, amelyek „őt használják fel ellenemben”.

Securitatés módszereket és politikai hátsó szándékokat emleget. Tőkés László árnyékában címmel egy rövid visszaemlékezést is írt Joó Edith a házassága stációi­ról. A kapcsolat befejezésének körülményeire így emlékezett a volt feleség: „2009 húsvétján váratlanul és végérvényesen betelt a pohár, mely alkalommal meghívott a Da Luca vendéglőbe.

Megállapította, hogy nagyváradi 20 évünk alatt ő azért nem hívott meg vendéglőbe, mert „egy lehetetlen fehérnép vagyok”.

„Ő elvált volna már rég, még idejében, még az elején, de nem tehette, mert egyházi személy volt.” Pontosított: csak azon múlott a válása, hogy egyházi főméltóságként és közéleti személyiségként nem engedhette meg magának. Azt kérdeztem tőle, hogy mikor volt „még idejében” a válás? A válasz az volt, hogy „még a legelején, a három gyerek születése előtt”.

Minket nem köt össze semmi, jelentette ki. Azt kérdeztem, hogy a család, a három gyerek sem? Válasza az volt: „nem”.

Mindezek alapján a volt házastárs véleménye ez Tőkés Lászlóról: „kiforrott véleményem, hogy politikai kényszerhelyzetből vett el feleségül és 1989-es felszabadulásunk után nem kellettem, mint hitvestárs. Más magyarázat nincs arra nézve, ahogyan viselkedett velem”. Tőkés László reakciója: „rendszerint csak egy bomlott elme és zavart idegállapotú hitves képes a saját Gyermekei apját a világ előtt a hivatkozott levélben foglaltak módjára cégérezni”.

Tőkésnek a több független, a családhoz nem tartozó, de azt jól ismerő tanú által is megerősített vezetői módszerét jól jellemzi, ahogy családja életét irányította. A leleplező könyvben közölt dokumentumok egy, a realitásérzékét elveszített ember képét rajzolják meg, aki a hatalmával visszaélést naponta gyakorolta, még a saját családján belül is. Ezek után nem is meglepő emlékezetes botránya, amikor is fia focicsapatának vesztes mérkőzése után EP-képviselőként, az Európai Parlament fejlécével ellátott levélben kéri az ötödik ligában játszott meccs végeredményének felülbírálását a Bihar Megyei Futball Egyesülettől.

Hatalmi ambíciója és a családi levelezésekből is átütő anyagias szemlélete a nagypolitikai ténykedésében talán még inkább megmutatkozik. 2007-ben például Esztergom akkori polgármesteréhez, Meggyes Tamáshoz fordul levélben anyagi támogatásért. A később botrányok közepette elbukó városvezetőnek vázolja egyházkerületének nehéz helyzetét, forrásainak megcsappanását. Látszólag arra kér pénzügyi segítséget, hogy kulturális missziójukat folytathassák. Tőkés felsorolja, mennyi mindenre is fordítaná az adományt: konferenciaszervezésre, könyvkiadásra, egyházzenei fesztiválra, szoboravatásra, majd utolsó pontként a következőt írja: „nem utolsósorban pedig szólnom kell azokról, a várható kampány-rendezvényekről, melyekre az EP-képviselői választásokra nézve kerül sor”. Meggyes nem habozott, sürgősségi indítványt nyújtott be Esztergom pénzügyi bizottságához, ahol természetesen nem akadékoskodtak sokat, és az utóbb csődbe jutott város egymillió forintot gyorsan Tőkés rendelkezésére is bocsátott. A könyvből kiderül, hogy ez a „talált” millió zsebpénz ahhoz képest, ami egy Tőkés által irányított nagyszabású esemény költségvetéséből tűnt el. 2002-ben a Református Világszövetségének európai nagygyűlésének a Királyhágómelléki Református Egyházkerület – melynek Tőkés volt a püspöke – adott otthont. A nagyszabású esemény megrendezéséhez a magyar államhoz, egész pontosan a Határon Túli Magyarok Hivatalához (HTMH) pályázott támogatásért – sikerrel: 242 millió forintos keretet használhattak fel a nagygyűlés megszervezésére. A februárban elnyert összeg alig több mint fél év alatt el is tűnt. Nem is lett volna probléma, ha közben nem bukja el a választásokat az első Orbán-kormány, és az új kabinet nem piszkálta volna meg az ügyet. Ekkor azonban fény derült rá, hogy Tőkésék meglehetősen nagyvonalúan bántak a kerettel, és az elkönyvelt kiadásokat gyanús számlákkal próbálták fedezni. Both László független mérlegképes könyvelő a HTMH felkérésére megállapította, hogy 25,5 millió forint elszámolása hibádzik, ráadásul fél évvel a nagygyűlés után még néhány millió forint elköltéséről semmilyen igazolás nem létezett. Nem véletlenül szögezte le a szakértői vizsgálat végül: „szembetűnő ellentmondás rejlik abban, hogy Tőkés László püspök egyrészt a magyarság érdekében adakozásra, támogatásra szólítja fel a híveket, a magyar kormányt, másrészt ő pazarlóan bánik a rábízott javakkal, klientúra építésére használva fel a közpénzek egy részét”.

(Andrassew Iván, Ne vígy minket a kísértésbe
Budapest, Noran Libro, 2012. 280 o.)

Această intrare a fost publicată în Una-Alta.

4 comentarii la “Caut un etnic maghiar care cunoaşte româna!

  1. Biliuţă spune:

    Văd că nu găsişi etnicu ăla maghiar care să ne lămurească ce şi cum. În româneşte, desigur. Nu de alta, da eram şi io curios

    • Cârcotaşu spune:

      @ Biliuţă,
      Dom-le, la treburi de genu’ ăsta tre’ să ai răbdare. Da’ aşa, ca chestie, textu’ a fost accesat la greu de prin Ungaria. Acu’ io tot mai sper să vină şi f’unu de p-acilea şi să ne zică ce şi cum…

  2. rus pop nicolae spune:

    nu sunt etnic maghiar vorbitor de limba romana ci roman vorbitor si de limba maghiara. Iata traducerea care este 99% corecta.
    Este un lider care isi umileste in mod sistematic familia si subordonatii (angajatii). Un sot neserios care subordoneaza chiar si viata sotiei si a copiilor lui, intereselor propriei sale cariere politice. Un conducator de cult si om politic care – ca sa ne exprimam elegant – jongleaza in stil mare cu banii publici. O astfel de imagine se creioneaza din volumul de documente al carui actor principal este : Tőkés László.
    In anii 90 Tőkés László a fost un erou, simbolul libertatii, iar meritele lui incontestabile in caderea regimului Ceauşescu nu au fot puse in discutie, de nimeni, pina in prezent. Pastorul reformat, unul dintre vicepresedintii in functie ai Parlamentului European, a fost considerat un exemplu de conduita umana , dar asa ca multe alte lucruri in care am crezut atunci, si imaginea pe care ne-am format-o despre el s-a deformat in ultimele doua decenii. Tőkés care in 1990 a fost propus la premiul Nobel pentru pace, cel care era considerat odinioara simbol al maghiarilor din afara granitelor, cel care intruchipa unitatea nationala, a devenit, astazi, prototipul politicianului separatist, certaret, acuzator. Despre cum a esuat o cariera ce se promitea a fi triumfatoare, vom afla din volumul de documente al lui Andrassew Iván ce va aparea saptamana viitoare; simpla parcurgere a documentelor facute publice, este suficienta pentru demascare.
    O parte insemnata a cartii prezinta cititorului o imagine socanta a divortului lui Tőkés. Din fragmentele publicate in presa maghiara si romana putem afla o imagine cu totul inedita a politicianului – pastor. Scrisorile fostei sale sotii, Joó Edith, dezvaluie adevaratul ego al pastorului reformat ce parea integru, il vedem esuind moral tocmai acolo unde unui oficial al bisericii nu ii este permis. Episoade uluitoare se insiruie unul dupa altul. „S-a intimplat de doua ori ca sa fumeze in timp ce ne intorceam acasa de la Budapesta, iar eu l-am rugat sa nu mai fumeze caci fiind gravida mi se face greata de la fum. A oprit masina si mi-a cerut sa cobor si sa merg mai departe cu autostopul, caci este masina de serviciu a Episcopiei Reformate de Piatra Craiului ( al carui episcop era Tőkés ) si nu eu comand aici”, isi aminteste in scrisoare fosta sotie a pastorului. Putem sa credem ca acestea sunt acuzatii nefondate ale sotiei, dar mult mai uimitoare sunt scrisorile de raspuns ale pastorului, sau indicatiile scrise ale acestuia adresate familiei. Tőkés nici macar nu incearca ca in cadrul familiei sa nege infidelitatea sa.
    Sotia ii aduce acuzatii dure:„ casatoria cu tine a reprezentat un pericol permanent, am fost contaminata cu o boala venerica”. Reactia: „ »adulterul« nu este doar un concept sexual (a). In aceasta conceptie ea a fost cu adevarat »adultera« (b). Gelozia si acuzatiile sale erau frenetice”. Nu este nici o greseala, scrisoarea a fost scrisa de pastor lui Joó Edith, dar vorbeste de ea la persoana a treia. Inscrisul a fost trimis si copiilor sai, iar conform obiceiului sau, a pastrat un exempar si pentru el. Joó Edith aflata intr-o situatie precara, a trimis anul trecut o scrisoare prin care cerea ajutorul Protopopiatului Reformat din Oradea. Iata ce scria: „…abuzand de dragostea copiiilor sai si folosindu-se de puterea si influienta sa politica, tatal isi santajeaza din punct de vedere material proprii copiii. Acordarea ajutorului material lunar copiilor lui este legat de anumite conditii impuse de el, santajandu-I cu aceea ca oricand poate sa le retraga acest ajutor, inducindu-le in acest fel o nesiguranta existentiala”. Fosta sotie mai afirma ca Tőkés a declarat ca nu este dispus sa asigure cheltuielile de intretinere a locuintei si cu hrana ale fiului sau, obligandu-l in acest fel pe baiat sa se mute inapoi la parohia din Oradea. Fata de aceste afirmatii, Tőkés, de cele mai multe ori, a reactionat afirmind ca sotia sat este robul unor “forte obscure” care “ o folosesc pe aceasta impotriva mea”.
    Mai pomeneste de metode ale securitatii si de intentii politice ascunse. Joó Edith a scris un scurt remember despre episoadele casniciei ei “ In umbra luiTőkés László”. Iata cum isi aminteste fosta sotie despre imprejurarile in care a luat sfirsit relatia lor : „ In 2009 de Pasti in mod neasteptat si definitiv s-a umplut paharul. M-a invitat la restaurantul Da Luca .
    Cu aceasta ocazie a declarat ca in cei 20 de ani de cand suntem la Oradea nu m-a invitat la restaurant pentru ca sunt “ o femeie imposibila””.
    „El ar fi divortat de mult, la timpul lui, chiar de la inceput, dar nu a putut sa o faca fiindca era o fata bisericeasca .” A mai precizat: divortul lui a depins de faptul ca era o inalta fata bisericeasca si o persoana publica si nu isi permitea acest lucru. L:-am intrebat cind era timpul sa divorteze, mi-a raspuns “ chiar la inceput, inainte sa se nasca cei trei copii”.
    A declarat ritos : pe noi nu ne leaga nimic. L-am intrebat : dar familia, dar cei trei copii? Raspunsul lui a fost : „nu”.
    Pe baza acestora, fosta sotie si-a format urmatoarea parere despre Tőkés László: „parerea mea ferma este ca m-a luat de sotie fortat de imprejurarile politice, iar dupa eliberarea noastra din 1989, nu i-am mai fost necesara ca si consoarta. Privind la felul in care s-a comportat cu mine nu gasesc alta explicatie”. Reactia lui Tőkés László : „de obicei doar o consoarta cu mintea bolnava si cu psihicul tulburat este capabila sa blameze, in public , in modul celor formulate in scrisoare citata, pe tatal copiilor ei”.
    Mai multi martori independenti, care nu partin de familia lui Tőkés, dar care cunosc foarte bine relatiile din familie, au relevat modul autoritar in care acesta a dirijat viata familiei sale. Documentele din cartea demascatoare prezinta imaginea unui om care a pierdut simtul realitatii, un om care zilnic a exercitat abuzul de putere, chiar si in sinul familiei sale. Dupa toate acestea, nu mai este surprinzator scandalul pe care l-a provocat cand, in calitate de europarlamentar a adresat o scrisoare cu antetul Parlamentului European, Asociatiei Judetene de Fotbal Bihor, cerand modificarea scorului final al meciului de fotbal din liga 5 a, pe care echipa in care juca fiul sau, l-a pierdut.
    Ambitia sa de putere, precum si abordarea materialista din activitatea sa politica, se dezvaluie cu pregnanta din corespondenta familiara. Spre exemplu in 2007 adreseaza o scrisoare primarului orasului Esztergom ( Ungaria n.tr.), Meggyes Tamás prin care ii cere sprijin material. In scrisoare ii descrie primarului – care ca urmare a unor scandaluri a demisionat mai tarziu – situatia grea a eparhiei sale si motivele scaderii veniturilor sale. Aparent cere sprijin financiar pentru a-si putea continua misiunea culturala. Tőkés enumera pentru ce anume ar folosi donatiile primite: organizarea de conferinte, editarea de carti, festival de muzica bisericeasca, dezvelirea de statui, iar ca ultim punct scrie: „nu in ultimul rind trebuie sa vorbesc despre acele actiuni de campanie care vor avea loc cu privire la alegerile de deputati in Parlamentul European”. Meggyes nu a stat pe ginduri, a initiat o hotarire de urgenta pe care a depus-o la Comisia de finante din Esztergom, care bineinteles ca nu s – a opus, iar orasul care mai tirziu a dat faliment a pus la dispozitia lui Tőkés, un milion de forinti. Din carte reiese ca acest un milion de forinti “servit” drept bani de buzunar, au disparut din bugetul unei actiuni de mare amploare dirijate de Tőkés . In 2002 Episcopia de pe linga Piatra Craiului, al carei episcop era Tőkés, a fost gazda Adunarii generale europene a Uniunii Mondiale a Reformatilor. Pentru organizarea acestui eveniment de anvergura s-a adresat statului maghiar, mai precis Oficiului pentru maghiarii din afara granitelor (HTMH) cu un proiect prin care solicita o subventie de 242 millioane de forinti, suma ce a fost acordata. Suma primita in luna februarie, a si disparut in mai putin de o jumatate de an. Nu ar fi fost nici o problema daca primul guvern Orban nu ar fi pierdut alegerile, iar noul cabinet nu ar fi facut verificari in cauza. Asa s-a descoperit ca Tőkés si ai lui au cheltuit cu generozitate banii, incercand sa acopere risipa cu facturi dubioase. La cererea HTMH, Both László expert contabil independent, a stabilit ca suma de 25,5 millioane de forinti nu poate fi justificata, mai mult la 6 luni dupa Adunarea generala nu existau nici un fel de acte justificative cu privire la cheltuirea a citorva milioane de forinti. Nu in mod intimplator, expertiza de specialitate a concluzionat,: „ este o contradictie evidenta intre faptul ca pe de o parte episcopul Tőkés László solicita credinciosilor si guvernului maghiar donatii si sponsorizari in interesul maghiarimii, iar pe de alta parte el risipeste bunurile ce i-au fost incredintate, folosind o parte din banii publici pentru constituirea unei clienturi”.
    (Andrassew Iván, Nu ne duce pe noi in ispita
    Budapest, Noran Libro, 2012. p.280 )

    • Cârcotaşu spune:

      @ Rus Pop Nicolae,
      Faptul că nu sunteţi etnic maghiar care cunoaşte lb română ci român care cunoaşte „şi” lb maghiară are relevanţa sa, dar în cazul de faţă singurul lucru care contează este faptul că trebuie să vă adresez mulţumirile mele, dar şi ale celor care au fost interesaţi să citească traducerea articolului în cauză.
      Voi prelua traducerea şi, din poziţia de comentariu o voi pune în poziţia de articol de sine stătător.
      Încă odată mulţumirile mele!

Lasă un răspuns

Completează mai jos detaliile tale sau dă clic pe un icon pentru a te autentifica:

Logo WordPress.com

Comentezi folosind contul tău WordPress.com. Dezautentificare /  Schimbă )

Fotografie Google

Comentezi folosind contul tău Google. Dezautentificare /  Schimbă )

Poză Twitter

Comentezi folosind contul tău Twitter. Dezautentificare /  Schimbă )

Fotografie Facebook

Comentezi folosind contul tău Facebook. Dezautentificare /  Schimbă )

Conectare la %s